A modern coaching egyik leghatékonyabb megközelítése a rendszerszemlélet. Gyakran használom a puzzle (kirakós) hasonlatát, amikor azt szeretném szemléltetni, miért is olyan fontos, hogy ne csak egy-egy elszigetelt problémára fókuszáljunk, hanem a teljes képet vizsgáljuk meg. Legyen szó egyéni életútról vagy egy szervezet belső dinamikájáról, a cél ugyanaz: megtalálni azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a darabkák végül egy harmonikus egésszé állnak össze.

Gyakran érezzük úgy az életünk során, mintha egy hatalmas puzzle-t próbálnánk kirakni, de néhány darabka elveszett, vagy egyszerűen nem látjuk, hová illik a következő elem. Az egyéni coaching során a rendszerszemlélet azt jelenti, hogy nemcsak a karrieredet vagy a magánéletedet nézzük meg, hanem azt a láthatatlan hálót, ami ezeket összeköti.

Ha az életed egyik területén – például a munkádban – feszültség keletkezik, az olyan, mintha egy rossz darabot próbálnál beleerőltetni a képbe. Lehet, hogy egy ideig ott marad, de feszíteni fogja a környező elemeket is: romlik az egészséged, türelmetlenebb leszel a családoddal, és elvész a belső békéd. A coaching folyamatában segíttek neked abban, hogy:

• Lásd a doboztetőt: Tisztázzuk az elképzelt jövőképedet.
• Szétválogasd a színeket: Megértsd a különböző szerepeidet és azok határait.
• Beilleszd a hiányzó szemeket: Felismerd azokat az erőforrásokat és értékeket, amikről eddig elfeledkeztél.

Amikor a darabkák a helyükre kerülnek, a feszültség megszűnik, és megszületik az a bizonyos „aha-élmény”, amikor végre összeáll a kép.

 A vállalati és a közszférában végzett team coaching során a puzzle szimbóluma még hangsúlyosabbá válik. Egy csapat nem csupán egyének összessége, hanem egy élő organizmus, egy közös kép, amit együtt kell megalkotniuk.

Itt a legnagyobb kihívás, hogy mindenki értse: nincs jelentéktelen darab. Ha egyetlen elem hiányzik vagy rossz helyen van, a teljes kép hiányos marad. A közös munka során arra fókuszálunk, hogy:

1. Megismerjük egymás éleit: Megértsük a csapattagok egyéni kompetenciáit és munkastílusát.
2. Összeillesszük a csatlakozási pontokat: Javítsuk a kommunikációt és az információáramlást.
3. Közös képet alkossunk: A szervezeti célokat és az egyéni motivációkat szinkronba hozzuk.

A rendszerszemléletű team coaching segít abban, hogy a csapat tagjai ne egymás ellen, hanem egymásba kapcsolódva dolgozzanak. Ha a „puzzle-darabkák” (a munkatársak) jól illeszkednek, a rendszer súrlódásmentesen, hatékonyan és – ami a legfontosabb – jó hangulatban működik.

Ahogy a mottóm is tartja: „Az élet túl rövid a feszültségre.” A feszültség legtöbbször abból adódik, hogy a rendszerünk (legyen az belső lelki világunk vagy a munkahelyi közösségünk) egyensúlya megbomlik.

A rendszerszemléletű coaching nem „tűzoltás”. Nem csak azt nézzük meg, miért nem illik oda az a bizonyos darab. Azt keressük, hogyan kellene átrendezni a környezetet, vagy fejleszteni az éleket ahhoz, hogy a teljes struktúra stabilabb legyen.

A változás hullámai: Tudatosítanunk kell, hogy ha egyetlen darabot megmozdítunk a rendszerben, az összes többi is elmozdul kicsit. Ez a felelősség, de egyben a lehetőség is. Ha elkezdesz dolgozni magadon vagy a csapatod működésén, az pozitív hatással lesz az életed minden más területére is.

Összegzés

A coaching célja nálam az, hogy kísérjelek azon az úton, ahol a káosznak tűnő darabkákból összeáll a rendezett egész. Legyen szó egyéni elakadásról vagy szervezeti fejlesztésről, a puzzle szimbóluma emlékeztet minket: minden darabkának megvan a maga helye, és mindenki képes arra, hogy megalkossa a saját, harmonikus képét.

Vágjunk bele együtt a kirakósba, és találjuk meg azt a pontot, ahol a darabkák végre kattanva a helyükre kerülnek!